Borús délelőtt

Borús délelőtt

Álmok pillangói pipacsszínben
körbe vesznek, míg felkel a Nap.
Aranyhoz hasonló a délelőtt,
kigyúl sápadt arca, majd elborul,
talán az ő keserves könnye hull.
Az erdő sóhajt, a föld gőzölög,
végét járja a délelőtt, fehér ködök
suhannak át a rét csendjén.
Hársfa lombja részeg illatot lehel.
Mintha fölkínálná magát a Nap
csillogó képe a folyó vizében,
este a Holddal helyet cserélnek.
Imát nem mond e békés órán
az éji szél, csendben fütyörész.

“Borús délelőtt” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. [i][color=#990000]Kedves Ica !

    Sok mindent beleírtál ebbe a rövidke versbe és mégis minden gondolatod belefért úgy, hogy nekem nagyon is tetszésemre szólt ,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!