Karomban
Karomban tartottalak,
amikor támasz kellett.
A szememben csillagok gyúltak,
amikor álomra hajtottad fejed.
A szívemben védtelek,
hogy ne fájjon az éj,
lelkemmel magamhoz
sóhajtottalak, és te megjöttél.
De menni akartál, hát karom engedett.
Szememben könnyek kísérték léptedet.
Szívemben még ott vagy,
onnan senki el nem vehet.
Ha fáj olykor az éj,
érzem ölelésed, érzem a lelkedet.
Budapest, 2016. december 20.
Köszönöm!
[b][center][color=#990066]Kedves Mara
Nagyom megható, de szomorú a kinyilatkozásod,,,
Szeretve !!
– keni -[/color][/center][/b]