Csodapalota minden álmoknak kertje,
tűz-gyűszű virág, és fehér liliom kelyhe
csalogat nektárvadász apró lényeket.
Átmelengetem magamon a fényeket.
Csengő harangok a gomb-szemű gyöngyikék,
karcsú szálakon bódító varázs-emlék.
Orgona ágak fürtjein lila szemecskék,
patakokban pattanó zöld-moha-bibék.
Békalencse liget nyújtózik a kis tavon,
bimbós a tündérrózsa, kinyílna szirma már.
Csalitosban fürge-lábu róka osonva jár,
csalogány csacsogva hívja párját-hagyom.
Ezüst páraködön fénylőn átszitál a nap-
harmat szikkad csöndben. A lombsátrak alatt
fűszálak hajolnak el, neszeznek a léptek.
Rózsák könnyes szirmain napsugarak égnek.
Álomba szenderít délibáb, csodakert nyílik.
Tarka pillék, százszorszépek mulatni hívnak.
Szivárvány kísér el, átível az üveg hídig.
Káprázat a szemnek, minden annyi színt hagy…
Nagy köszönet nektek kedves Marinka és Keni az olvasásért, és a dicsérő szavakért. Örülök a tetszéseteknek nagyon. Szeretetteljes üdvözlettel felétek:b[quote][/quote]
Kedves Barna!
Elképesztő képi gazdagságod most is megigézett. Szeretettel gratulálok, marinka
[b][center][color=#990066]Kedves Barnaby !
Olyan szép ez a csupa képi és hangulati lágyságos versed, hogy erről egy festő akár láthatatlanul is megtudna festeni egy csodás képek, ha elolvasná kedves versedet,,,
Nekem nagy tetszésemre volt finom lágysága, olyan ringató,,,,,
Barátsággal !
– keni –
[/color][/center][/b]