Láthatatlan érzelem

Megosztás Nyomtatás 237 megtekintés 2 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Láthatatlan érzelem

Tudom, hogy itt vagy velem. De nem érzem.
Ez a láthatatlan érzelem.
Kezed végig simul arcomon.
Néha édes, néha fájdalom.

Ha az ablakon kinézek, várlak jössz- e?
De tudom még nem. Hiába nézlek.
Láthatatlan érzelem érint engem,
Nem látom de érzem, hogy itt a nagy szerelem.

“Láthatatlan érzelem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  2. [b][center][color=#990066]Kedves Balázs !

    Amennyiben nem bánod, én azt javasolnám erre a jó kis versikédre, hogy jobban kellene tagolni egy kicsit lazábbá – szellősebbé tenni valahogy így>

    Tudom, hogy itt vagy velem,
    de nem érzem….
    Ez a láthatatlan érzelem.
    Kezed végig simul arcomon,
    néha édes – néha fájdalom.

    Ha az ablakon kinézek,
    várlak jössz-e? –
    De tudom még nem
    hiába nézlek…
    Láthatatlan érzelem
    érint engem,
    nem látom de érzem,
    hogy itt a nagy szerelem.

    Szerintem ez a tagoltság könnyedebbé teszi és átláthatóbbá a versed,,,

    Bocsi, hogy beleszóltam !

    Barátsággal tettem !

    – KENI -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!