Várom a hajnalt
Várom a hajnalt szelíd pirkadással,
az éjt faló derengő homállyal.
Míg az emberek sötétben pihennek,
nem látom őket merre lehetnek.
Várom a fényt szelíd érkezéssel,
hogy lássam a világot ébredéssel.
Csak képzelődöm mi hol lehet,
hegynek, dombnak, fáknak hol a helye?
Várom a hajnalt, lássam a teret,
a sötétből talpra álló természetet.
Addig lelkem iránytűje vezet,
érzem, sok társam merre lehet.
Az égbolt is sötét, csillag sehol,
lámpák fénye az éjjel dacol.
Autók fénycsóvái futnak szobám falán,
ébred a város, hajnalra vár talán?