Szétosztott színek
Szinte csak érinti… lassan ér földet.
Vágyát simítja rá, de egyre többet.
Még… még zöldet… majd szabadon engedi
a létezés frissülő tarkaságát,
fölé teríti díszes lepkeszárnyát,
s széthulló színeit a rét elnyeli.
Festményhez:
Josephin Vall: Tavasz
Szép lett a versed!(f) a frissülő tarkaság!
Szeretettel: Ica