Kesergő
Szivárványfényű hangulatban
magányból csendes fészket raktam,
világ zajától messze távol
kitáncolnék e bús világból.
Hallgatnám, ahogy tücsök zenél,
a hangya dolgos, ő meg henyél,
még is játszani kell, esti dalát,
nem számít, hogyan érzi magát.
Nem számít, róla mit gondolnak,
mit ér a ma, – s mit hoz a holnap,
van-e jövője még a dalnak,
vagy a költők már mind kihalnak?
Kell-e még dallam, esti zene,
van-e a versnek üzenete,
vagy minden verssor füstté olvad,
értelem, ha volt: szennyé sorvad!