Időtlen idők

Időtlen idők

Ha majd egyszer megáll az óra,
néhány üres hűtlen szóra,
elmondaná amit nem lehet,
amit nem lát fénylő szemed.

Mondaná de nem lehet
időtlen időközt veled,
de még is megáll majd az óra,
néhány érthetetlen néma szóra.

S tán fölérhet a csillagos égig,
s tündökölhet a fagyos télig,
hol nyomorult kezek el nem érik,
s üres elmék az időt nem mérik.

Majd szabadságra lel a földi szörnytől,
az érthetetlen hűtlen könnytől,
s rá mosolyog a boldogság,
s a mágneseire a pontosság.

De még is megáll majd az óra,
földi férgeknek néhány szóra,
hogy pontossága el is veszne
ha éltetné e földi eszme.

S mikor olvadni kezd a jégvirág,
s halványodik a fényvirág,
s férgek sírnak az utolsó szóra,
majd akkor nékik megáll az óra.

“Időtlen idők” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Mostanában ritkábban irok,ezért hallasz rólam keveset :))
    Köszönöm hogy olvastál :))

  2. [b][i][color=#cc0066]Józsikám !

    Már régen olvastam tőled, de lehet, hogy csak az én hibámból,,,,

    Nagyon meg vagyok elégedve tetszetős és tartalmas verseddel,,,
    Mindig csak ezen a fejlődő úton haladj tovább amíg meg nem áll a Te belső órád !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!