Bocsáss meg! (Ima)

Bocsáss meg! (Ima)

Uram, kivágod a nem termő fát
és ledöntöd a bálványokat,
de mért nem fogod be a szám,
mikor rád szórom szitkomat?
Újra elülteted a szőlővesszőt,
mindig adsz egy új esélyt.
Pedig én magam elől is
futva menekülök egyre feléd.
Ha eléd kéne most állnom,
félnék, de nem igaz haragod miatt.
Bűneimtől sebzetten szégyellem,
siratlak, siratom magamat.
Mivé lennék nélküled Uram?
Ki fogná meg akkor kezem,
ha szakadék fölött meginogva
zuhanni kezdenék hirtelen?
Halálod reményt adott nekem.
Hiszem igéd minden szavát,
tudom, hogy Nagypéntek után
Te vársz rám fényesen, odaát.
Adj még időt, hogy szeretni tudjak,
jóvátenni mit vétettem ellened,
hogy megforduljon a sorsom,
s én áldani foglak Tégedet.

“Bocsáss meg! (Ima)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc0066]Kedves Katalin !

    Ez amit olyan szépen leírtál nem csak egy ima, hanem már nagypéntek előtti gyónásnak is beillik,,,
    Aki ilyen hittel és alázattal megy el az úr házába, az biztosan befogadtatik ,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!