Altató

Altató

Magamba oldalak, miként az este,
ha fáradt álmait fölénk keverte,
pamacskezét a könnyeinkbe mártva
szelíd sötéten ringató az árnya.

A végtelenbe folyt magányos égre,
komótos szívem ajtaján kilépve
meséket rajzolok, s lebegve végül,
akár a lepke, lelked mélybe szédül.

Aludj, szemed leszek, amíg csatázol
egy rezzenésnyi pillanatra, távol;
itt rád ma, kedvesem, csak én vigyázok,
s a szilvaillatú fehér virágok.

“Altató” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc0066]Kedves Zina !

    Nagyon bájos és jó szövegű a versed és szépek a páros rímeid kettes soraidban még váltakoznak is,,,
    Nekem nagy tetszésemre írtad ezt a szép valóban altatót,,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!