Magányos útrakelés…
Magányosan útrakelek,
Hétágra süt rám a nap,
Az idő mértékét nem keresem,
Mögöttem szines pillangok szállnak.
Én csak a fákra nézek,.-
Mennyi virág mennyi fény
Megkeres egy őrzött idézet..
'' Hiányzol..de már nem kellenél. ''
Talán nem megyek Hozzád,
Vissza többé egyszer sem,
felöltöttem szines ruhám,
Talán Te is ezt tetted.
Nélkülem készülsz kirándulni
Nekem már nincsn Rólad álmom,
Ha lesz is: nem fog számitani,
Mert minden nap, csak szabadságra vágyom.
Magányosan útra-kelek,
Én és a lelkem jóban vannak,
Igy hát…a hiányérzet,
Miattad már nem is zaklat.
2017.03.22. ( Saját. B. A. )
Kedves Keni !!!!!! 🙂 🙂 🙂
A múlt az Oka, hogy inkábbb a Társtalanságot választottam ! Ennek most van itt az ideje ! 🙂
az Emlékekbe se lehet mélyen temetkezni.. igaz abból lépünk a jelenbe majd a jövőbe… de csak mértékkel !
Köszönöm tanulságos -finoman- kifejtett szavait ! 🙂 !
Üdv: Angika97.
[b][center][color=#990066]Kedves Angéla !
Én elhiszem Neked, hogy most már magányosan indulsz útnak, mert van egy idő ami után a múlt már annyira nem zaklat, de hogy megvolt egyszer ha szeretetted és szeretett ose felejtsd el, mert jó lesz emléknek a hosszú úton, amerre most elindultál,,,
KIVÁLÓ lett e versed !
Szeretettel további jó utat !
– keni –
[/color][/center][/b]