Helyzetjelentés a költészet futóárkából
Harangvirág-csöndek kék fedezékében
ismét csak a költő szólja el magát:
nevén nevezve a csúfot és a szépet,
sercenő gyufaként lobbantja dalát.
Amikor velőig ég már minden mondat,
mégsem kúszik-mászik, csak az arca pír.
Szétázott mítosz, elkenődött hasonlat
a tavasz, s az ég egy összegyűrt papír.
Tudja, nem bűvölhet vipera-szavakat,
bár költészet futóárkában a féreg
még hazudik neki egy lehetőséget…
Az alku taszítja. Az Édenen lakat,
tudja: a szívében semmi harag nincsen.
Akkor néz végleg szemébe az Isten…
Költészet Napjára
(Dallam öt akkordra -1996)
Amikor velőig ég már minden mondat,
mégsem kúszik -mászik, csak az arca pír.
Szétázott mítosz, elkenődött hasonlat
a tavasz, s az ég egy összegyűrt papír.
Óriási a mondanivalója ennek a versnek. Sok minden benne foglaltatik, de sok minden meggondoltan elzárkózva tartja magát. Többet jelent , mint aminek látszik. Benne rejlik az a gyötrődés, ami mindenkivel előfordult már, hogy úgy érzi ott van a fejében a téma mindenestől. Összeáll a kép,de amire papírra kerülnek a betűk, mást jelentenek mint gondolatban. Az arcokon megjelenik a pír, s a költő, költői lázban ég. Nincs jobb eset,
nincs esély a futóárokban, marad az összegyűrt papír.
"Akkor néz végleg szemébe az Isten "
s megszületik a csoda mint ez a vers itt, amit írtál.
Én így értettem.
Szeretettel gratulálok, Zsófia.