Nagy hegyek nem fonnak körbe,
se folyó, se tenger nincs közeledbe,
miket annyira kedvelek, mégis
mégis te vagy nekem a legesleg.
Itt szült anyám a világra, ebben
a sáros és poros kis faluba, itt ölelt
apám először magához, ide köt
gyermekkorom egy kis tanyához.
A tanya világhoz, hol a hang messzire
hallatszott, a csodás napkeltékhez,
az aranyló búza táblákhoz, a nagy
családhoz, a mezítlábas nyarakhoz.
A Kisfalumhoz, hol a tornyok égig értek,
a fagyi, mi itt volt a legédesebb, s anyánk
kemencébe sült kalácsa, pirosra sült kenyere,
illatával a reggelt ő ébresztette hetente.
Felnőttem, az iskola táskát évekig cipeltem
hóban, sárban apám lépte előttem az utat,
most is hallom a szavakat, kislányom lépned
csak a lábam nyomába szabad.
Sokszor megsirattalak Kisfalum, de ha
haza fele jöttem, a mosoly ott volt az
arcomon, ide köt sok örömöm, bánatom
itt élnek s haltak, kiket szerettem nagyon.
Haza vágytam, és haza is találtam,
az alföldi pusztaságba egy kis faluba,
de szemem még mindig azt a kis tanyát
keresi, hol olyan jó volt gyermeknek lenni.
Kondoroson 2017 április 12. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet Kondoroson,hol a
fák az égig nőnek, a 44-n már kamionok hada dönget,s a tanyák világa is szűnőben, mi meg itt lakunk városunk, nekem csak falunk szívében.
Köszönöm Rózsa.:)
Nagyon szép.(l) gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Köszönöm Ica.Szép ünnepet Neked is.
Igazi, őszinte!(l)-ből jövő versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Szép ünnepeket kívánok!(f)
Köszönöm Terike.(l)
Kedves Rzsike!
Mintha az én szülőfalumról írtad volna ezt a kedves,szép versedet
ahol boldog gyermek voltál.Én is az voltam…….gyönyörű emlékeim
vannak.
Köszönöm az élményt: Kövesdi Teri