Napkelte

Napkelte

A VÉGTELEN SÖTÉTBŐL
KIBONTAKOZNAK AZ ÁLMOS HÁZTETŐK,
RÁM KACSINTANAK MOSOLYRA NYÍLÓ ABLAKSZEMEK.
KIZÖLDÜL AZ ERDŐ MINDEN FÁJA, MINDEN LOMBJA,
EZÜSTÖSEN ZIZEGNEK A FŰZ-, A NYÁRFALEVELEK,
A KERT EZER SZÍNNEL KIVIRUL SZEMEMBEN…
HALVÁNYLILA ING LÓG A SZEKRÉNY AJTAJÁN –
TÁN A TEMPLOM HŰVÖS ILLATÁRÓL ÁLMODIK…
RIGÓK FÜTYÖRÉSZNEK ÉBRESZTŐT AZ ÉGNEK,
ALVÓ FÖLDNEK, ÁLMODÓ FALUMNAK, FÁRADT VÁGYAINKNAK…

A FELKELŐ NAP LÁZÁT ÉRZEM,
FÖLIZZIK HOMLOKOMON!

Tiszapalkonya, 2016. május 18.

“Napkelte” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Teri!

    Nagyon szépen köszönöm a dicséretedet, örülök, hogy a "varázslat" sikerült…

    Szeretettel:
    János

  2. Kedves János!
    Gyönyörűen ábrázoltad a "napkeltét"!
    Szívesen olvastam…….."láttam" is versed által!
    Köszönöm:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!