Elég
Rongyos szívek mélyén
Lappang a szó: elég
A szétszakadt létből
Préselt ölelésből,
Zúzott mozdulatok
Vájnak könny-patakot,
A medrüket vesztett
Kiszikkadt lelkekbe.
Fakult szemek szélén
Cseppen a szó: elég
A felszínre vetett
Szükségnek nevezett,
Önző akarattól
Megvadult, haldokló
Érzés-cafatokból
Fércelt boldogságból.
Elég a mindenből,
Elég az istenből,
Elég! Lehet elég?
Akkor is, ha semmik
Sem leszünk egyedül
Kinek kiáltnánk: elég!
[i][color=#990000]Kedves Szilvi !
Sajnos sokan vannak így közöttünk és szerte-szét,,,
Sajnos és nagyon szomorú ez, de ma lehet hogy ilyen lenne a világ?
Szeretve !
– keni -[/color][/i]