Ringatódal unokámhoz

Ringatódal unokámhoz

Nézem amint lágyan átöleled nyakam,
e pillanatnyi érzés leírhatatlan,
gördülő könnycseppek barázdálják arcom,
mennyország szellője megérintett, hagyom.

Nem akarom, hogy véget érjen az álmom,
mit lélegzetvételed csendje okozott,
megtapasztaltam, mit egykor ígért Jézus,
hogy a mennyország itt van elrejtve bennünk.

“Ringatódal unokámhoz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága marinka!

    Ezt az érzést muszáj volt leírnom, bár leírhatatlan.:]

    Örülök, ha tetszett és a szép emlékek felelevenedtek benned is!

    Szeretettel: Melinda(l)

  2. Drága keni!

    Engem is örömmel tölt el, hogy átérzed versemet. Nem gondoltam volna, hogy a nagymama lét ilyen mély érzéseket tud kicsalogatni az emberből.

    Én is "szeretve"! 🙂

    Melinda

  3. [i][color=#990000]Kedves Melinda !

    Ezt a földi – mégis mennyországot csak is azok érhetik el, akikben bőven van túláradó szeretet, szinte mindenki felé, de egy ilyen közelálló kis csöppség, ezeket az érzelmeket még inkább felfokozza,,,

    Örömmel olvastalak és megértettelek !

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i]

  4. Kedves Ica!
    Olyan pillanat ihlette versem, amely ritkán adatik meg egy ember életében. Nagyszombat éjszakáján a jó Isten megajándékozott kis unokám szuszogásával mellkasomon, amikor álomba ringattam. Szülei távolléte miatt én vigyáztam rá. Ilyenkor mindig feltámadási körmeneten veszek részt, most ez elmaradt, helyette ezt a kegyelmet kaptam. Úgy éreztem, mintha nem is a földön lennék.
    Köszönöm figyelmed! :]
    Melinda

Szólj hozzá!