Aranysárga ösvény

Aranysárga ösvény

Ahol járok, millió gólyahírtől
aranysárgán izzik az ösvény,
ez a reggel más, mint a többi,
erővel vonz; lágy, de mégis tömény.
Valahol, valami rejlik, s nem látni,
csak érezni: ez egyfajta törvény,
hallgatólagosan és láthatatlanul
a természet sodra ez az örvény.

Mert e zord világban itt most valahogy
túl sok a szép, s ez misztikum maga,
a kényeztetéshez nem szokott ember
úgy érezheti, nem érdemli, túl drága
e reggel minden perce; bevésődik örökre
emlékezetébe, szívébe és retinájába,
s ha nem lenne túlzás, azt mondanám,
talán már ezért is jó megszületni
e világra.

“Aranysárga ösvény” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Mindnyájatoknak nagyon szépen köszönöm elismerő szavaitokat!
    Szeretettel: Magdi

  2. Kedves Magdolna!
    Tetszik a versed.A természet gyönyörű….ezer csodával.szépséggel ölel
    bennünket.
    Bizony..érdemes volt megszületni—-gyönyörű az élet–és a versed is!
    Szeretettel: Kövesdi Teri

  3. [i][color=#990000]Kedves Magdolna !

    Azt hiszem még jó korban élünk és születtünk, mert az egyre pusztuló természet adta szépségekből még bőven maradt a mi generációinknak látnivaló, hogy ha csak ezért is , de élni jó,,,
    Ezt szépen fejezi ki jól megírt versed,,,

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/i]

  4. Kedves Magdolna,a természet szépségét még nem veheti el senki,még ahhoz nincs szabály..Még nézni szabad,ha van látásod.Tetszett a versed:

    "Mert e zord világban itt most valahogy
    túl sok a szép, s ez misztikum maga,
    a kényeztetéshez nem szokott ember
    úgy érezheti, nem érdemli"

    Grat.Rzsike

Szólj hozzá!