Elengedlek
Elengedlek…
Mint gyógyult szárnyú madarat,
mint fa engedi levelét.
Mint vágyat az akarat.
Elengedlek…
Mint könnyű álmot a párna,
mint aranyporát a rét.
Ahogyan Csendet a lárma.
Elengedlek…
Mint esőcseppek a felhőt,
mint alkony fényét az est.
Mint gyermekkort a felnőtt.
Mint lopó árvát a csősz,
vándorló lelket a test.
S nyár melegét az ősz.
Elengedlek…
Egyetértek az előttem szólóval, gratulálok, kedves Laci! 🙂
Kedves László!
Elvarázsolt versed egyszerű szépsége, finomsága. Jó volt olvasni! Szeretettel gratulálok, marinka:)
" Mint lopó árvát a csősz,
vándorló lelket a test,
S nyár melegét az ősz.
Elengedlek…"
Nagyon szép !. Gratulálok, Zsófi.