Az Üveghegyen túl

Az Üveghegyen túl

Elindultam én is szerencsét próbálni,
sötét erdő mélyén szerecsent lóbálni,
jártam én, jártam én, ó, az Üveghegyen túl,
hol a kurtafarkú malac az úr.

Nevettem a vigyorgó boszorkányokon,
ülve tajtékzó, habos hullámokon
jártam én, jártam én, ó, az Üveghegyen túl,
hol a kurtafarkú malac az úr.

Vigyázott rám tizenkét morálapostol,
mégsem óvtak meg egy mordály apóstól,
jártam én, jártam én, ó, az Üveghegyen túl,
hol a kurtafarkú malac az úr.

Addig húzták előttem a mézesmadzagot,
míg megettem minden meszes maszlagot,
jártam én, jártam én, ó, az Üveghegyen túl,
hol a kurtafarkú malac az úr.

Vadásztak rám pribékek és jó barátok,
tüzes huszárok és büdös kozákok,
jártam én, jártam én, ó, az Üveghegyen túl,
hol a kurtafarkú malac az úr.

Hajszoltak a bitangok hetedhét határon,
Istentől kérték hetedik halálom,
jártam én, jártam én, ó, az Üveghegyen túl,
hol a kurtafarkú malac az úr.

Elindulnék újra szerencsét próbálni,
sötét erdő mélyén szerecsent lóbálni,
járni még, járni még, ó, az Üveghegyen túl,
Hol a kurtafarkú malac az úr.