Csak emberek,…

Csak emberek,…

Izzik a hajnal a keleti égen,
hideg szélben botjával
rója a vándor az utat, mint
ott az égen a felkelő nap

Lehajtott fejjel menetel,
haragban van éggel s földel,
otthonát bombák tüze égeti
táskája félelemmel van teli

Egyedül menetel, kedvesét
gyermekét a bomba szórta
szerte széjjel .Egy plüss maci
egy fejkendő, mit tart kezében

Vissza-vissza néz, nem tudja
hova meddig még, útja zajos
a fegyver ropogástól, fülében a
szavak ember fuss,… szaladj.

Testével védte párját s gyermekét,
a golyó őket zúzta szerte szét,
kedvese utolsó szavára hallgatott,
gyermekeddel halok, de te fuss.

Megpihen, koromtól fekete arcán
könny folyik, mint a vér ott, ahol
a házak füstölögnek, hol szerettei
vérbe fagyva áldozatok lettek.

Ártatlan gyermek szemek, s párja
ahogy nevet, mi kíséri, de életét
tovább céltalannak érzi, vándor botjával
útját a füstölgő ház romjai felé veszi.

Emberek, kik csak élni szerettek, s
most élettelenül a ház romjai között
fekszenek.Felnéz az égre istent
számot kérve, mondd miért, miért hagyod ezt?

Zokogás és halálhörgés, tankok moraja
s egy utolsó robbanás, csetlő botló
vándorunk is a túl parton találja magát,
ott hol a többiek, kik nem voltak mások,
csak emberek.

Kondoros 2017 április 26 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet. Most forr az indulat,a nagyok ember életeket áldoznak,a földet megsebzik,de mi lesz ,ha egyszer a föld ezt megunja?

“Csak emberek,…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Megbélyegzünk embereket,egy más kultúrát,nem vagyunk befogadóak.Sajnálom Rita.Más országok teszik a dolgukat,mi meg bekerítjk magunkat.Nem szeretem.

Szólj hozzá!