Sikítasz csendben

Sikítasz csendben

Az az érzés,
Melytől nehezebb a légzés….
Mikor a világ ellened
S nincs senki melletted.
Mikor már mindent leszarsz,
Még azt is, hogy élsz-e vagy halsz…
Minden egyre jobban fáj,
Míg azt nem mondod „ÁLLJ!”
Hirtelen a kedved jobb lesz…
…aztán megint felébredsz.
Újra elfog az az érzés,
Melytől még mindig nehezebb a légzés…
Minden éjszaka csendesen sírva.
Kérdezed, hogy „Miért ez volt megírva?”
Sikítasz csendben,
Mivel semmi sincs rendben…
Minek még mindig élni?!
Hisz a holtnak már nincs mitől félni.
Bár a világ veled már lassan végez,
Mert nem hagyja, hogy nyugodtan létezz!

“Sikítasz csendben” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][center][color=#000099]Kedves Laura !

    Nem egy könnyű verselési téma Tied, mert a szíved úgy érzem mostanság nagyon megkeseredett, de nem úgy van az, ahogy mi akarnánk, a természetnek rendje van, mi lenne, ha még azt is mi megszabnánk,

    Tűrd el hát sorsodat, ha már ez adatott neked, mint ahogy Bánk-bán is mondotta Tiborc szolgájának,,,

    Nem tudlak megvigasztalni – azt hiszem,,,,

    Szeretettel !

    – keni –
    [/color][/center][/b]

Szólj hozzá!