Tengeren
Hullámzó víztömeg, felszínén elveszek.
Evezek, csak evezek, és csónakomból kilesek.
Sehol nincsen szárazföld, ringat a végtelen,
Ebben elmerülni, az aztán a reménytelen.
Látok néha hajókat, hol kicsiket, hol nagyokat,
Hallok róluk hangokat, mely magához csalogat.
Hajómat nem hagyom el, nincs oly szép lakosztály,
Mikor útnak indultam mondták: Hej! De megváltoztál.
Már csak gondolok rájuk, míg a partra nem érek,
A magánytól nagyon, a haláltól nem félek.
Titkom elárulom, ha életem a tengeren érne véget,
Hogy szívemhez közel tartva, őrzök a lányról egy képet.
2017.01.20.