Árnyékok
A könyv felszínén barangoltam kiskoromban én,
Mindig meglepődtem a betűk énekén,
Olyan, mint a szép fecske-ének,
Egyben tudatosan, taníthat az élet.
Amikor olvasni tanultam, futottam a betűkön,
Ma már megállok, annál ami érdekel,
Szavakat is gyűjtök, és azt írni nem is kell,
Hogyha Verset olvasok, csak röpül a lelkem.
Árnyék volt életem során a könyv, mi irt,
Ami most is, naponta több helyre is kísér
Kinyomtat engem, egyetlen példánynak,
Hogy tanúja lettem, az elkezdett példának
Fölkapnak a fecskék, mikor a bánattól szaladok,
Adnak nekem is lelki-szárnyakat,
S azokkal, úgy csatlakozom Hozzájuk a csapatba,
Mintha itt a Földön, semmi bajom nem volna.
2017.03.16. ( Saját. B. A. )
T isztelt Keni !
Én úgy vagyok a könnyvel, mint a legjobb barátommal….mindig velem van ! Nagyon meghatározza mindennapjaimat köszönöm 🙂 !
[b][center][color=#000099]Kedves Angéla !
Szépeket írtál, a betűk, a könyvek, az olvasás és a tanulás, és az okulás történetéről a Te életedből, mit is jelentenek ezek,,,
Szeretve !
– keni [/color][/center][/b]