Némaság

Némaság

Lágy zongora dédelgető hangja.
táncot jár a külvilági zajjal,
s a rémséggel telt hangjegyek maszkja,
némán sikolt ha eljő a hajnal.

Szállni kíván a puszta némaság,
halk,csendes léptekkel megy tovább,
ő távolodik s jő a léhaság
ő ostobább s mégis szaporább.

A csend kérdezz s a zaj felel
némaság éltet s külvilág temet,
az egyik üt a másik kezel
egyik nélküled s másik veled.

Lágy zongora dédelgető hangja
már nem táncol a külvilági zajjal,
s a rémséggel telt hangjegyek maszkja
nem sikolt ha eljő a hajnal.

Hisz itt ragadt a szótlanság
időtlen időknek ágyán,
s altat,takar a némaság
nemlétezőknek álmán.

Hol zongorának nincsen hangja,
s külvilágnak nincsen tánca,
hol hangjegyeknek nincsen maszkja,
de mindennek van egy zörgő lánca.

“Némaság” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][center][color=#000099]Kedves Józsi !

    Nagyszerű koncertet komponáltál a hangok varázslatos zenéjével, zajával a környezetnek é benne a meghúzódó csendet, mely nélkül nem hallatszana egyetlen hang sem tisztán, se zajosan,,,,

    Okos gondolatú, jó tartalmú versedhez –
    Gratulálok !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!