Koncert után

Koncert után

Másfél óra koncert,
másfél óra öröm,
megkaptam ma ezt is,
Istenem köszönöm.

Ifjak között voltam,
pezsdült újra vérem,
de utólag bosszant,
mert megsebzett végleg.

Újra belesajdult
lelkembe a zene,
hiába bizsergett
kihűlt vérem bele.

Másik felem hiányzott
kimondhatatlanul,
hiszen igába egykor,
hajlottam konokul.

Tör már kopott igám,
szabadulnék még ma,
Istenem tekints rám,
odafentről néha.

“Koncert után” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Icu és Rita!

    Köszönöm, hogy koncert utáni gondolataimat szépnek találtátok.(f)

    Örültem Nektek: Melinda:]

  2. Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon szépet írtál drága Melinda.
    Örülök, hogy olvastalak.

    Sok szeretettel: Icu(f)

  3. Kedves Pilla, Zsuzsa, Keni és Tibor!

    Ez a koncert felnyitotta a szemem, hogy valamit nagyon elrontottam, hiszen nem a "másik felemhez" kötöttem az életem. Nagyon eltér az érdeklődési körünk és ez nagyon sok konfliktust tud szülni. Ezért lett olyan szomorkás a vége. Annak viszont nagyon örülök, hogy ennyien olvastatok.:)

    Melinda:]

  4. Kedves Melinda !

    Csodás a versed telve gyönyörű érzelmekkel,szeretettel gratulálok : TIbor

  5. [b][center][color=#000099]Kedves Melinda !

    Érdekes összeállítású a versed, mert részletekből áll, egyrészt a gyógyító zenei élményről, másrészt magánbánatodról, amik nem oltják ki benned egymást és ez kár, mert minden zenei élmény nagyobb hatalom, minden alsóbb gyötrő érzéseknél, melyek lehetnek elhanyagolhatóan kicsinyesek is, bár ezt a megjegyzésem ne vedd megbántónak,,,

    Sok szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

  6. Szépen írtál a zene hatalmáról, tetszik.

  7. Kedves Babu!

    Köszönöm a jelenléted! Kissé szomorkásra sikeredett a vége, de hát ilyen az élet is néha.

    Üdv. Melinda(f)

Szólj hozzá!