Ha kell …

Ha kell …

bármikor büszkén elmegyek,
sírok, akár egy kisgyerek,
folyókat választok ketté,
magamat avatom szentté.

mindig csak veled nevetek,
súgva mondom a nevedet,
búsnak, szenvedőnek látszom,
éjfélkor gitáron játszom.

a Holdat vadul ugatom,
meghasadok, mint az atom,
futok a hajnali széllel,
táncolok hulló levéllel.

súlyos titkaid megőrzöm,
fehér bohócnak öltözöm,
elbújok a felhők között,
talán örökre eltűnök.

“Ha kell …” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc0000]Kedves Attila !

    Nagyon kedves olvasatú – könnyed szép üde, kellemes harmonikus vers lett ebből, a kell'-, de megírni sem volt talán olyan nehéz, mert megvolt hozzá a tehetség,,,

    Üdv.

    – keni –
    [/color][/i][/b]

Szólj hozzá!