Anyámra emlékezem

Anyámra emlékezem.

Magam előtt látom
a drága kedves arcot.
Két szeméből mindig,
szeretet sugárzott.
Pedig nehéz sorsa,
már gyermekként is
keményen próbálta,
korán jutott árvaságra.
Felnőtt korában sem
kímélte az élet;
Rossz házasság, válás,
nehéz háborús évek.
Hároméves koromtól
egyedül nevelt fel,
gyermekkorom mégis
tele szép emlékkel.
Önmagát soha nem kímélte,
mindent megtett azért,
hogy egyetlen gyermekét
jobb sorsra nevelje.
Könnybe lábad szemem
ma is, ha Rá gondolok.
Annyi jóság, szeretet
mi belőle áradt,
örök hálával
tölti be szívemet.

Schvalm Rózsa

“Anyámra emlékezem” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Etel, Tibor, Ica, Terike, Viola, és Icu!
    Köszönöm szépen kedves hozzászólásotokat.
    Szeretettel: Rózsa(l)

  2. Drága Rózsa!

    Csodálatos, könnyfakasztó!
    Édesanyád emlékéhez méltó verset írtál. Szívből gratulálok!

    Szeretettel: Icu(f)

  3. Drága Rózsa!
    Gyönyörű gondolatok, szép emlékezés.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  4. Kedves Rózsa!
    Az Édesanya szerető arcát látjuk még felnőtten is.
    Életünk drága ajándékai ők.Fáradtságot nem is érzik önzetlenségük
    határtalan.
    Szebb verset nem lehet írni…köszönöm:K.Teri

  5. Kedves Rózsa!
    Megható az édesanyádra emlékező versed.
    Gratulálok!(f)

    Szeretettel,
    Etel

Szólj hozzá!