Szívemből

Szívemből

Mintha ma csendből volna szám…
Angyalok nyelvén szólna tán?
Köszönnivalóm rengeteg,
szívemből fel-felcsengenek.

Szelíden, szépen, úgy ahogy
dalol a lét, ha útja fogy.
Egyetlen, édes jó anyám,
otthonom voltál, most: hazám.

Szomjamat szóddal olthatom,
kérdésre válasz, oltalom,
segítő kéz vagy, lágy mosoly,
tisztára engem így mosol.

Erővé lesz a gyönge hit,
amit a bánat könnye szít,
társtalan élsz, de nem magad,
amiben bízol: megmarad!

S begyógyul majd az árva heg,
áldjon az Isten, áldja meg
halk imád, s élted sok baját
békesség fénye fonja át!

“Szívemből” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Ica, Te más tapasztalatokat kaptál az élettől, olyat, amilyet más nem. Mindannyiunknak megvan a feladata, de mégis ugyanazt tanuljuk meg mindahányan (legkésőbb ) a végére, a Szeretetet; ami olyan, mint az anyai, feltétel nélküli, féltő, segítő, hiszen Te is ismered! (l) 🙂 Ölellek és köszönöm, hogy itt jártál!

  2. Szeretettel olvasom szépséges versedet drága Csilla.
    Szomorú, hogy én nem is ismerhettem az édesanyámat.:|
    Soha nem tudhatom, milyen lehet az anyai szeretet, csak általa lehettem én is anya.
    Szeretettel: Ica

Szólj hozzá!