Vallomás…

Vallomás…

Különdíjas lettem a Szókincstanya irodalmi nevű csoportban a mai jatekban megadott szavakkal 🙂

Egy elhagyatott piactéren,
elnyűtt kereveten
leheveredtem
kezemben szürkebarát üveg
kabátomon egykori rangom
fényesen díszeleg,
ha lehunyom szemem: viharlámpa fénye
pislákol lövészárkom mélyén,
penészes zsemlegombóc
halott társam tenyerén
s fülembe hallom
a gyújtózsinór sistergő zaját,
melyet már gyermekként
árasztott felém a kegyetlen világ.
Mikor álmaimból felriadok,
könnyes mind két szemem
– hisz ti már nem vagytok –

“Vallomás…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm Keni igen kissé megvolt kötve a kezem 🙂

  2. [i][center][color=#3300ff]Kedves Csaba !

    Érdekes egy vers lett, de szerintem csak is ere késztethettek a szigorú szabályok, megkötések,,,

    Gratulálok a sikeredhez !

    Üdvözlettel !

    – keni -[/color][/center][/i]

Szólj hozzá!