Áprilisi hóesés születésem napján

Áprilisi hóesés születésem napján

Öregszem, de még sohasem
láttam ekkora hólepelt
tavaszi vetésen.
Lilaakác körbe futja a ház falát.
Virága hó alól fázósan
kidugja kis fejét.
Ravasz ez a tavasz.
Elfagyasztja a rügyeket bontó
fáknak virágait.
Lassan, de biztosan
elérkezik születésem napja,
áprilisnak szeszélyes havában.
Negyvenhárom évvel ezelőtt
szenvedve vajúdott értem Anyám.
Gyakran emlegetik,
türelmetlenül várták,
hogy végre megszülessek.
Óvott és védett jóanyám, amíg lehetett,
de hamar megtanultam, hogy
küzdeni kell az életben mindenért.
A Humort sem lehet könnyen feledni,
s néha egy göndör kacajt el kell engedni,
amely szívből jön.
Felfutni a domboldalra,
kezemben színes léggömbbel,
és hirtelen elengedni.
Zöld fűnek illatos ágyán
hanyatt feküdni.
Önfeledten egy boldog percnek élni,
úgy, mint most, ahogy simogatva
arcomra hull egy
bolondos áprilisi hópehely.

2017. ápr. 22.

“Áprilisi hóesés születésem napján” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][center][color=#cc3366]Kedves Henriett !

    Szép visszaemlékezés !

    Üdv.

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!