Tiszteletlenül
Arcodon vigyorral ért el az éjfél,
Bebizonyosodott minden a végén
Pont azon a napon leértékelvén,
\’\’ Más helyett uralkodtál ismét \’\’
Bolondnak Nézted a Másik Felet,
Összetörted a szívemet,
Azt gondoltad, hogy süket
Halott és értett mindent.
Azon a napon újjal Rád mutattam-
és Veled fontos dolgokat tudattam,
Elronthatsz mindent, egyetlen szóval,
Egyetlen képpel, saját humoroddal.
Visszapöfékelted a mondanivalódat,
Azzal Magadra öltötted ruháidat,
Kérdeztem: feleltél szomorúan,
Elmentél, hangos lépészajjal.
Tiszteletlenül, mint máskor.. de megszoktam-
hogy önkórlátaid \’\’ átnéznek \’\’ rajtam,
Úgyhiszem, Te Senkitől sem tartasz,
Másnak muszáj! Te soha nem hallgatsz!
Tiszteletlenül nem nézed az órát,
Nincs neked, belátható korlát,
Nekem sem adod a tiszteletet át…
már nem becsülsz meg: úgy mint egy Barát.
Arcodon lefolyik mit gondolsz,
Hiába vagy pimasz. Mit tombolsz?
Amit nem teszel meg, az nem fontos,
Kaphatok Mástól is, olcsó barátságot..
Na hogyan toább ?
2017.04.09. ( Saját. B. A. )