Zárkózott életem
Zárkózott életem
Így élek én zárkózott életet,
érzésekről verseimben vallok,
testem, s lelkem beteg, mérgezett,
ne keresd a rég mosolygós arcot.
Ha másnak látnál, csupán tévedés,
a napok telnek oly kedvetlenül,
álom se gyógyít, fáj az ébredés,
próbára tett az Úr kegyetlenül.
Boldogságnak sosem hallom hírét,
de hallgatom még sok kedvenc zenéd,
hogy látnám tavasz ezernyi színét,
ha ujjongva nem futhatok feléd.
Végzetem vagy, nincs is itt mit tenni,
végleg mégsem veszítettelek el,
szeretet-hídon kell utánad menni,
s a kósza szél majd hozzád felemel.
Budapest, 2017. május 6.
Nagyon köszönöm drága Rózsa!
Ölellek szeretettel: Icu(f)(l)
Drága Icu!
Meghatóan szép a versed, gratulálok!
Ölellek szeretettel: Rózsa(l)
Nagyon szépen köszönöm, drága Marinka!(f)
Szép napokat kívánok Neked szeretettel: Icu(l)
Drága Icu!
A fájdalom szépet is terem. Nagyon szép a versed! Szeretettel gratulálok, marinka(l)
Drága Viola!
Már egy éve nincs velem…. hihetetlen!
Soha nem gyógyuló sebek…
Köszönöm megértő szavaidat.
Ölellek sok szeretettel: Icu(l)(f)
Drága Icu!
Megértem őszinte versed, gondolataidat. Nem könnyű így az élet, én nagyon tudom.
Bele nyugvást kívánok szeretettel: Viola (f):](f)