HAGYATÉKUNK

HAGYATÉKUNK

Föld anyánk úgy őriz minket,
mint léptünk a tiszta fehér hó.
Etet-itat, védelmet nyújt,
ahogy mesebeli nagyanyó.

Lehetőségünk temérdek
a hálát viszonozni neki.
Helyette ártunk, rombolunk,
az ember ezt is megteheti.

Ugyanígy bánunk magunkkal
és mellette akárki mással.
Hátborzongató közönnyel,
bántón viselkedünk egymással.

Felelősségből, jóságból
sokaknak nem jutott elég.
Tudatlan gyerek ésszel nem
akarnak, tudnak felnőni még!

Földünk pedig őriz minket.
Visszavonhatatlan a lenyomat.
Szép lenne, ha lépteinkben
virág nyílna, nem kárhozat.

“HAGYATÉKUNK” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Marinka, ez sajnos igaz:

    "Ugyanígy bánunk magunkkal
    és mellette akárki mással.
    Hátborzongató közönnyel,
    bántón viselkedünk egymással."

    Üdv.Rzsike:)

  2. "Szép lenne, ha lépteinkben
    virág nyílna, nem kárhozat."
    Bizony nagyon jó lenne, szép és igaz vers, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa(f)

Szólj hozzá!