Hazánk ékköve vagy!
A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.
Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla,
Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa…
Nincs messze tőlem a nádas, hallom benne neszez a vadkacsa,
Én drukkolok, jól bújjon el, nehogy belőle legyen vacsora…
Bokáig áztatom lábamat,
Ezzel döntöm mai falakat…
Idejöttem haza, pihenni,
Fülledt levegőt, itt cserélni…
A víz oly’ mintha tükör sima lenne,
Néha kiugranak… hal is van benne.
Horgászcsónakban a horgász biztos elfáradt,
Látszik, hogy elbóbiskol, víz csónakot ringat.
Nézem, csak gyönyörködve nagy vizedet,
Mélyen beszívom az illatfelhődet,
Most élvezem a partodat, szerelemmel
Csak nézek jobb-balra, tágra nyitott szemmel
Balatonunk, te magad a varázs vagy,
Míg élek, jövők… hazánk ékköve vagy.
Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc
Rita kedves, köszönöm, hogy olvastál és nagy öröm nekem, hogy neked ennyire tetszett!
Köszönöm, hogy szeretettel voltál!
Üdv/Feri
Babu kedves, örülök, hogy tetszett!
Köszönöm, hoigyb szeretettel, tisztelettel olvastál:
Üdv/Feri
Tibor kérlek, köszönöm, hogy olvastál ésa felemelő egyetértésedet is!
Külön köszönöm, hogy gratuláltál.
Üdv/Feri
Nagyon szép,kedves Ferenc!
Igazi élmény volt olvasni!
Szeretettel és tisztelettel……Babu(f)
kedves Ferenc
Szórol,szóra igaz amit írtál,versed olyan szépen rávilágít az örök szerelmünkre
Gratulálok : Tibor