Néma a múlt

Néma a múlt

Néma a múlt, távlat ölén,
az idő sűríti ködét.
A jelen, bár zúg köröttem,
felhőtlen az ég fölöttem.

Keskeny az út, melyen járok,
szegélyén nyílnak virágok.
Kísérőm a reménysugár,
nem nyomaszt az időmúlás.

Jövőmbe nem nézek félve,
szívemben ég a hit fénye.
Jézusban van bizodalmam,
megmentőm Ő, hű oltalmam.

Schvalm Rózsa

(2017-05-15)

“Néma a múlt” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Viola!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa(f)(l)(f)

  2. Drága Rózsa!
    Gyönyörű a versed, irányt-adó.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  3. Drága Icu!

    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.

    Szeretettel ölellek: Rózsa(f)

  4. Kedves Rzsike!
    Köszönöm szépen gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  5. Kedves Marinka!

    Köszönöm szépen tetszéssel olvasásodat.

    Szeretettel: Rózsa(f)

  6. Kedves Tibor!

    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.

    Rózsa

  7. Drága Rózsa!

    Ha a reménysugár a kísérőd utadon, nincs is mitől félned!
    Nagyszerű verset hoztál, gratulálok!

    Ölellek szeretettel: Icu(f)

  8. Kedves Rózsa !

    Sok,sok szép érzelem van versedben amit szeretettel olvastam

    Tibor

Szólj hozzá!