Vers a Tiszánál

Vers a Tiszánál

Méltóságos, szent folyóm
mért sietne? Hisz szabad!
Nem lusta, csak megfontoltan,
öröklétű nyugalomban
ballagdál a bölcs ég alatt.
Sosem siet, s mindig halad
napsugártól szép mosolygón.

Úgy árad a végtelenben,
mint társa, a boldog idő.
Partjai a csókjaitól
elomlanak, s mégis ha szól
tavasz-madár, újra kinő
virág, bokor, nyárfaerdő
itt, mellettem, s átellenben…

Mit üzen a vers, a folyó?
No, lássuk csak, ki kérdezi!
Ezer kérdés, ezer válasz…
Ki kíváncsi, sosem fáraszt
kérdésére megfelelni.
Nincs titok, a titok ennyi:
Tenni bölcsen azt, ami jó!

Tiszapalkonya, 2016. augusztus 17.

“Vers a Tiszánál” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Igen, minden nap egy valóságos csoda számomra.
    Alig pár száz méterre lakom a Tiszától,
    gyerekkorom óta nagyon jó "barátságban" vagyunk.
    Imádok a parton ülni, és csak úgy "bámulni" a mindenséget…
    És nagyon szeretek biciklizni is a Tisza-töltésen, a "gáton",
    az Alsóréten, meg amerre kedvem tartja.
    Tegnap délután például körbebringáztam a környéket.
    Gyönyörű élmény a csodálatos időben!

    Hálás vagyok a Sorsnak, hogy itt nőttem föl.

    Szeretettel:
    János

Szólj hozzá!