Álmaink szikláin

Álmaink szikláin

Lobogó vörös hajjal a szélben
várt boldogság terve hasztalan
sötétlő sziklák kormozott falán
átszűrődik a bosszú tudatlan.

A kései túlfűtött harcunkban
szavunk bambán mered elénk
léha örökség lett tiszta elménk
s vacog kikopott érdemünk.

Veszett élet nem ismert átka
ránk szárad gyűrötten ,ráncba
torzítja siralomtól fásult arcunk ,
s cafatokba tépi teli mosolyunk.

Sajnálattal, de jön hogy feladjuk
vagy akár öklökkel rárontanunk
meredező sziklák tompa tükrére
szétaprítva faragott hasonmásunk .

Mert könnyekkel kapjuk az átkokat
kaján arcunkon félrecsúszott kalap
jelzi hogy vak, élettelen szikladarab
megfaragta lobogó hajjal az arcunkat.

Ébredezve nem sokkolunk sikolyért ,
bátran kiállunk lánggal magunkért
s csupasz karmokkal lekanyarítjuk
a meztelen , élettelen kő darabunkat .

“Álmaink szikláin” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Igen, az erős, bátor emberek ezt megteszik. Jó, hogy verseddel másokat is buzdítasz a megtisztulásra, boldogabb életre. Jó volt olvasni, képzeleted színes, szárnyaló mégis súlyös mondanivalóval telített. Rózsa

Szólj hozzá!