Egymásra találás

Egymásra találás

“Ne hagyd, hogy kedvesed halálra epedjen!”
Ne hagyd, hogy szívemre bánat telepedjen!
Fordulj felém, Kedves, hadd öleljelek meg,
hallgasd csak a szívem: mennyire szeretlek!
Ne szégyelld a vágyad, reszkető lelkedet!
Te is úgy hiányzol, én is úgy reszketek,
mint a nyárfalevél, szél mikor rezgeti…
Simulj hozzám bátran, hagyd magad szeretni!
S megnyugszik a lelkünk, szívünk összedobban:
EGYMÁSRA TALÁLUNK BOLDOG NYUGALOMBAN!

Tiszapalkonya, 2016. augusztus 3.

“Egymásra találás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Nem véletlenül jutott eszedbe a János vitéz,
    az első sor, az idézőjellel azonnal rávezeti az embert –
    aki ismeri Iluska és Jancsi szerelmének történetét.
    Remélem, ők vannak túlnyomó többségben,
    hiszen ötödikes korban hetekig foglalkoznak
    a János vitéz tanulmányozásával a magyar gyerekek.

    Igen, tudatosan "kapaszkodtam" Jancsi szavaiba,
    amelyekkel Iluskáját igyekszik a partra csalogatni… :](l)(f)

    Szeretettel:
    János 🙂

  2. Petőfi Sándor: Jancsi és Juliskáját juttatták eszembe soraid, valahogy "ráhajaztál"
    Nem rosz, de kíváncsi lennék minderre a te szavaiddal megírva.
    Örömmel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!