AZ IS EGY ÁTOK…

AZ IS EGY ÁTOK…

Az is egy átok, ha az ember
egyre csak ír, és ír
A betűktől kifullad, kiszárad,
így lángolni többé nem bír.
Születnek sorra az egyszerű,
vagy különös, rímes csodák
Ám újabbra, másra vágyik
az igényes nagy világ
Csak néha fanyalodik rá
egy-egy betévedt költő,
de ez már nem a régi –
elmúlt egy emberöltő.

Pihennie kéne, csendben,
visszavonultan élni
Többé a rímképektől
semmit nem remélni
Hagyni, hogy végre feltörjön
a friss, új nemzedék
Ám a míves lantot letenni
annyira nehéz…
A jóakarat, az álmok,
s a kusza tervek
ködében elvész.

S dalol, egyre dalol,
fel a magas égre
Zúgó vízesés és
szellők szárnyán
Napfényben, hóesésben,
vad tengerek árján
Talán egyszer meghallgatják,
s tetszeni fog megint
Megértik, tovább adják,
s ő a múltra feltekint
Egy kivénhedt, öreg dalnok
ki nem kell már senkinek,
de amit még ma is alkot,
tán a jövő őrzi meg.

Eger,2016.febr.22. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“AZ IS EGY ÁTOK…” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Tetszett a versed kedves Rózsa!

    "Egy kivénhedt, öreg dalnok
    ki nem kell már senkinek,
    de amit még ma is alkot,
    tán a jövő őrzi meg. "

    Szeretettel gratulálok: Ica

  2. Köszönöm Rzsike, úgy gondolom én is, mnt te…legalábbis reménykedem benne! Puszi Rózsa

  3. Rózsa,mennyi mondanivaló.
    Lehet nem vagyunk divatosak, de letenni nem, soha.
    Ifjúság dallamát daloló, még nem értheti, ""egy kivénhet dalnok"…szavát.
    Meglásd majd előveszi ,ha az idő őt is eléri.
    Gratulálok:Rzsike(l)

  4. Kedves icu és Viola Köszönöm a látogatásotokat, és a tetszésnyilvánítást. Rózsa

  5. "de amit még ma is alkot,
    tán a jövő őrzi meg. "
    Így legyen, kívánom (l) szeretettel! S Rózsa

Szólj hozzá!