Öregkor margójára

Öregkor margójára

Arrafelé a szél is másképp fütyült,
ahol lakott, az volt a világ vége,
tekintetében különös bánat ült,
a családja lett örök szenvedélye.

Dolgozott és kérges lett a tenyere,
feltétel nélkül imádta asszonyát,
majd' elnyelte a megszokások tengere,
s bús szívét keserűség járta át.

A boldogság csak tétlenkedett, henyélt,
szebb-jobb sorsra nem tett ígéretet,
a gondolat már csírájában vetélt,
hogy élhessen élhető életet.

Úgy elviharzott több, mint nyolcvan év,
s emlékezetét a kor kikezdte,
lelkembe égve egy kedves arc, egy név,
mert rajtam kívül senki sem kereste.

Budapest, 2017. május 5.

“Öregkor margójára” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Marinka!

    Én is fájó szívvel írtam a sorokat.:(
    Köszönöm, hogy elnyerte tetszésedet, nagyon örültem neked.

    Szeretettel: Icu(f)

  2. Kedves Icu!
    Szerettem ezt az embert, akit leírtál. Megkönnyeztem sorsát és azokét, akikre ez a jövő vár! Gratulálok ehhez a szépen megrajzolt portréhoz, marinka(f)

  3. Kedves Icu, most meg egy verssel emlekeztél rá, arra, akit az eleteben is csak te kerestel fel…szeretettel olvastam érzelmeket felkavaró versed.
    Gratulálok,
    B.

  4. Kedves S. Rózsa és Rita!

    Nektek is nagyon köszönöm, hogy olvastatok.
    Szép estét kívánok szeretettel: Icu(f)(f)

  5. Drága Rzsike!

    Így igaz, ahogy írod. De nekünk legalább van szerető családunk, akik fogják a kezünket, figyelnek ránk. És akinek nincs?

    Örülök, hogy tetszett a vers.
    Ölellek szeretettel: Icu(f)

  6. Kedves Etel!

    Olyan nagyon sokan élnek elhagyatva, magányosan öreg korukra. Gyerekeik távol, vagy nem törődnek velük, pedig néha csak egy pár jó szót kérnének.
    Örülök, hogy gondolataim elértek hozzád.

    Köszönöm! Szeretettel: Icu(f)

  7. Drága Icu!

    Szívet érintő, nagyon szép versedet szeretettel olvastam.

    Gratulálok! Rózsa(l)

  8. Szomorúságában is megható és felemelő érzéseket ébresztett bennem.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

  9. Kedves Icu!
    Na, engem megütött versed! Az idős emberek elhagyatottsága, mintha ők már nem is a társadalom emberei lennének.
    "lelkembe égve egy kedves arc, egy név,
    mert rajtam kívül senki sem kereste."
    Gratulálok a mély társadalmi problémákat felvető versedhez. (l)(f)
    Szeretettel,
    Etel

  10. Drága Icu!
    Szép, melankolikus gondolatok
    Szeretettel olvastam: Viola (f)

Szólj hozzá!