Már régóta

Megosztás Nyomtatás 312 megtekintés 4 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Már régóta

Bárgyú a mosolyod.
Az enyém még nem,
Inkább öreges,
Bárgyú soha nem lesz!
Felszárított könnyek
Nyoma nem kétséges.
Magamat okolom,
És te bennem röhögsz,
Temetőbe vezetsz.
Velem lehet a baj,
Mert te már nem köszönsz?

Fölöttem a dögmadár
Már régóta köröz.

Balázsi-Pál Etel

“Már régóta” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Így van kedves Rózsa! Borúra – derű, derűre-ború. Ez az élet!
    Úgy is vagyok, hogy egyszerűen tolakodnak a gondolatok, jönnek a szavak, és borús lesz a hangulat.:). Ezeket sem engedem elszaladni, üljenek csak le a pappírra.
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel,
    Etel

  2. Nekem is vannak ilyen borús gondolataim, de tudom jön majd egy másféle, vidámabb is – mint nálam, és mindenkinek (az időseknek talán kicsit gyakrabban, de ez is érthető.)
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

  3. Kedves Viola!

    Az élet ilyen. Hol fent, hol lent, de nincs veszély:) – jönnek vidámabbak is!

    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel, (l)
    Etel

  4. Jaj drága Etel! Ez kissé lehangoló! Tudsz Te vidámabbat is írni.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

Szólj hozzá!