Ihlet nélkül
Üres a papírlap mit
tágra nyílt szemekkel nézek,
azon gondolkodom
írnom kellene valamit,
várom, hogy jöjjön az ihlet,
de akárhogy agyalok,
múzsáim ma úgy látszik szabadok.
Csak az eső kopog az ablakpárkányon,
heves szél mozgatja az ágakat,
villám cikázik fényesen előttem,
dörög az ég körülöttem,
bújik az állat is szárazabb helyre,
fülét, farkát behúzza kiskutyám,
takaró alá iszkol remegve,
zord idő lesz mindjárt, érzi ám.
De mit hallok, csendesül az ég,
úgy látszik meggondolta magát,
alább hagy a nyári zápor,
távozik az éj leple alatt,
mint hattyú a tavon rebben,
nyugovóra térhet
ember és állat e csendben.
Legtöbbször a csend ad otthont a múzsának!;)
Szeretettel gratulálok: ica
Kedves Melinda!
Örültem a versednek és tetszett is. Minden jót, neked, szeretettel ölellek, marinka:)
Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaid. Néha valóban észrevétlenül érkezik az ihlet, akkor amikor nem is gondolnánk.
Szeretettel láttalak nálam! :] Melinda
Kedves Rózsa!
Igazad lehet, hogy rá kellene bíznom a múzsára jövetelének idejét, de néha íráskényszerem támad akkor is, amikor nem kellene.
Annak viszont örültem, hogy Te meglátogattál! (f) Melinda
Kedves Melinda! Végülis csak meglátogatott a múzsád, ha nem is a "legérettebb." Ilyennek is kell néha lenni, és a végén belejöttél, nem lett rossz ez a vers.
Azt azért – mint vén róka – megsúgom, nem érdemes zaklatni, erőltetni, ha magától nem hajlandó meglétogatn, dolgozni, mert hamissá, nehézkessé teheti soraidat.
Szeretettel ölvastalak Rózsa