Adamecz László
Amikor…
Amikor már vert eleget sorsod,
amikor könnyed is elpatakzott,
amikor a remény üres korsód,
a sok gyász már téged is behantolt.
Ordít benned a fájó bús magány,
ajtót se látsz, hogy már utat találj,
te se vágysz, hogy legyél vad vagány,
hisz lelked is bizonytalan talány.
Amikor nem vigasztal már senki,
zavartan látod jelent s a múltat,
világot, magadat érzed veszni,
nincs ölelés, van keserű múltad.
Csak bátorítani tudlak lelkem,
szeresd magad, mint tieid régen!
Tudd,- érték, fény vagy sötét éjeken,
becsüld meg, hogy létezel, hidd nekem!
Tanuld meg végre szeretni magad,
jogos, hogy ajándékozd önmagad!
Gyermek kacajt, arcod pirulását
örvendj, érezd lelked vidulását!
Kedves Keni!
Köszönöm figyelmedet, bátorításodat! Nekem már az nagy öröm,
hogy köztünk vagy. Megvallom Te vezetted soraimat sorsoddal.
Köszönöm mindenkori segítségedet!
Baráti öleléssel_
Laci
[b][center][color=#cc3366]Kedves Laci !
Mostanában ez legeslegjobban sikerült szép vígaszt adó versed, melyet én nagyra értékelek;
*Csak bátorítani tudlak lelkem,
szeresd magad, mint tieid régen!
Tudd,- érték, fény vagy sötét éjeken,
becsüld meg, hogy létezel, hidd nekem!
Tanuld meg végre szeretni magad,
jogos, hogy ajándékozd önmagad!
Gyermek kacajt, arcod pirulását
örvendj, érezd lelked vidulását!*
Gratulálok e kiváló versedhez !
Baráti öleléssel !
-keni -[/color][/center][/b]