Csillagok

Csillagok…

Tombol az univerz\’,
fellegek egymást kergetik,
takarják a holdat, hol a vonzó erő rejlik.

Mikor kiderült az égbolt, megjelennek
a csillagok, olyan csodás az éj,
az egész világ ragyog

Nem egyformák a csillagok,
van köztük kisebb, van köztük nagyobb,
van amelyik fényesebben ragyog.

Macskák nyávognak,
farkasok ordítanak, szerelmes párok
egymásba borulnak.

Plátó tudta, minden csillagnak
van egy párja ott fenn,
akárcsak itt lenn.

A legnagyobb talány az életben,
megtalálni azt a csillagot, aki neked
örökké ragyogni fog.

Ágoston Tibor
2017 Arizona

“Csillagok” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [b][center][color=#cc3366]Kedves Tibor Barátom !

    Ez a versed – számomra csillogva ragyog, mert én is Te is ezen univerzum részese vagyunk,

    *Gyönyörű sorok és bölcselet;
    A legnagyobb talány az életben,
    megtalálni azt a csillagot, aki neked
    örökké ragyogni fog.*

    Méltó barátsággal !

    -keni –
    [/color][/center][/b]

  2. Kedves Rita !

    Az emberi kapzsiság tömkretette azt a gyönyörű földet,de a képzelet még működik
    megtelálni azt a csillagot ami itt a földon is ragyog
    Szeretettel : Tibor

  3. Kedves Viola !

    Eljön az iső mikor közelebb lesznek,köszönöm,hogy olvastad

    Szeretettek : Tibor

  4. "A legnagyobb talány az életben,
    megtalálni azt a csillagot, aki neked
    örökké ragyogni fog."
    Remek vers, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Tibor!
    Jó is lenne megtalálni, de túl messze vannak a csillagok.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!