A boldogság madara
A boldogság kék madarát ne keresd tovább,
bennünk repül hisz lényünknek ő a táp.
Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk,
ha kis örömökért is hálát rebegünk.
A szivárvány összes színét dobja az égboltra,
lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra.
Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen,
édes dallamot dúdol fülünkbe merészen.
Vigyáz rá, hogy ne lopja el senki már,
pajzsot tart elénk mert ő nem egy tövismadár.
Ki egyszer dalol az életben, de akkor a legszebben,
felnyársalja magát a tövisen, a bokor is összerezzen.
Sikerekért visszanyúl a kábító múlt,
mellényzsebéből húzza elő a megfelelő adut.
Sikoltva menekül minden mi gyáva,
feltálalja a jót az élet pompázó asztalára.
Ünnep van most gyere és ne keress,
elpazarolt perceket magadnak ne szerezz.
Élvezd a mát és a szédítő boldogságot,
ezer árnyalatú toporgó tétovaságot.
Budapest, 2015. december 9.
Igazán jó vers, mélyre ható meglátással. Szeretettel olvastalak. Rózsa
[b][center][color=#cc3366]Drága Adriana !
Megint egy ragyogó verset olvashattam Tőled, és szépek benne a hasonlataid,,,
Jól felépített párosrímes versedhez, melyet igen szívesen olvastam, csak
Gratulálni tudok én is !
Szeretve ! Csodálva !
– keni -[/color][/center][/b]
Nagyon szép! Gratulálok kedves Adriana.(f)