Ébredj fel a mesevilágból!

Ébredj fel a mesevilágból!

Rózsa illat szőtte édes álmok,
mit varázsoltok ma nekem,
párnámon megpihenő délibábok,
átrepítetek a csillaghegyen?

Megtanítotok szállni a széllel,
láncok nélkül súlytalanul,
ahogy a lélek szárnyal odafenn az égen,
mikor a boldogság ejti őt rabul?

Vágyom a szabadság okozta mámort,
magamba szívnám, mint édes nedűt,
jaj, csak sose múlnának az álmok,
s a rideg valóság ne várna odakünn!

Pedig annyi szépséget rejt az élet,
mondd, miért nem látja meg szemünk,
ahelyett, hogy rájuk csodálkoznánk,
inkább álmainkba menekülünk.

Mert ott egyszerűnek tűnik minden,
az elérhetetlen is elérhető,
csak amíg álmodunk nem vesszük észre,
a való életben múlik az idő.

Mi van, ha késő mire felébredünk,
s már nem láthatjuk a felkelő Napot,
sajnálni fogjuk, hogy míg más élt,
mi az álmokra pazaroltuk a holnapot.

Ébredj hát gyorsan a mesevilágból,
a valóság talaján éld meg vágyaidat,
ne hagyd, hogy hatalmába kerítsen az álom,
életed a tiéd, irányítsd Te magad!