Hieroglifák…
Csak úgy bámulom a kőbe rótt hieroglifákat,
és a bolondul száguldó idő egy pillanatra
mellettem lefékez. Ki keze volt, s fáradt
görnyedve félhomályban, és ki faragta
álmait-vágyait a kemény gránit testébe?
Látható-olvasható kor-tükör-fénykép.
Bolyongó képzelet várj még! Sietnél-e
ha ily csodavilág tárul? Ahol tűnő lényként,
az Időben felöltözök, s láthatom azt, amit
mindig sejteni vélte énem. Hittem, és tudtam.
Újra-születve más korban-időben, jó hallani,
ahogy zsong ezer ismerős régi dallam az újban…
Jó eltűnödni, és elmerülni a régi idők – különféle, különleges írásaiban – sok mindent elárul az akkor élt emberekről, világról. Ezt az "utat" ügyesen bejártad verseddel. Rózsa
[b][center][color=#cc3366]Kedves Barnaby !
Én is megcsodálom olykor a régi idők kőbe vésett hieroglifáit, mert valamit elmondanak vagy üzennek, lehet, hogy mint írod vágyaikat mondják el bennük, mint ahogy most Te is kő helyett papírra vetetted az érthető hitedet egy más korban újra megszületve élni tovább a megmarad tudat alatti volt mostani élményeidet !
Kiváló vers lett ez is, ami Tőled már igen megszokott,,,,
Barátsággal üdvözöllek !
– keni -[/color][/center][/b]