Tavaszvárás

Tavaszvárás

Harmatos napsütés érinti arcomat,
Igaz? Álom? Vagy káprázat?
Nem volt az egyik sem, hanem az első tavaszi reggel.
Indultam is a munkába szikrázó jó kedvel.

A fák ledobták sűrű fehér bundájukat,
A kertekben lassan virágok fakadnak.
Sok ember mosolyogva néz rám.
Mind boldog, mind vidám.

Mikor munkahelyemre értem, főnököm kint állt.
Várt, vagy csak élvezte a tavasz bódító illatát.
Így képzelem el az első tavaszi napomat.
Lehet jobb is, de így is maradhat.

“Tavaszvárás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][center][color=#cc3366]Kedves Balázs !

    Ez egy szép és igazán optimista vers, s már a jövőt is vetíted benne, ami biztosan jobb is lesz, csak hinni kell benne, mert a gondolatainknak teremtő ereje lészen !

    Örömmel gratulálok, és csak írj sok ilyen vidámat – szépeket !

    Üdvözöl !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!