Hajladozó a fűzfa
Ez a szép idős fűzfa
Hasonlít rám
Nyílik tavasszal
Majd a nyár után
Újra lehajol
Körülnéz a tájon
S valaki hiányát
potóni próbálja.
Tudja ez a fűz
hogy a szél cibálja
eső potyog rája
'' elázik ruhája ''
De azt is tudja
ki kell állnia
száz csapást !
Míg csitul magánya
és leülnek alája
hogy fényes koronálja
újra boldog legyen
ne szenvedjen hiányt
sem a csodákban
se a szépségre
..
Addig hajol a lomb
mig eléri két karja
mig embernek szeretete
és figyelme
időt fordit rája.
2017.05.05. ( Saját. B. A. )