Boldogtalanság

Boldogtalanság

Amikor elhagy a jókedv
és elillan a bizalom,
amikor nem néznek fel rád,
csak a porrá aláznak,
amikor elnyomnak,
mint egy utolsó csikket,
hiába hull ezernyi könnycsepp.

Akkor jársz itt húsomba hasítva,
mint vérvörös zivatar zuhogva,
érkezésednek nem örülök én,
távozásod után éled a remény,
ugye nem veszhet el
amiben úgy hittem én?

Eskünk és egy papír
túl kevés ahhoz,
hogy boldoggá tegyen
e csillagtalan estén.

“Boldogtalanság” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#6600ff]Kedves Melinda !

    Ez egy szomorú vers, de mindenkivel bármikor megeshet hasonló,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!